Egységtesztelés vs. integrációs tesztelés: A legfontosabb különbségek megértése

Intro

A tesztelés a megbízható szoftverek készítésének alapja. Segíti a fejlesztőket a hibák felderítésében és annak megerősítésében, hogy a funkciók a tervezett módon működnek.

A tesztelés azonban nem egyformán alkalmazható.

A két alapvető megközelítés, az egységtesztelés és az integrációs tesztelés különböző célokat szolgál, és ha összekeverjük őket, az lyukakat hagyhat a tesztelési stratégiában.

Ez a blogbejegyzés elmagyarázza, mi különbözteti meg az egységtesztelést és az integrációs tesztelést, és hogyan lehet őket hatékonyan használni.

Mi az a Unit tesztelés?

Az egységtesztelés a kód legkisebb részeinek, például az egyes függvényeknek, módszereknek vagy osztályoknak a tesztelését foglalja magában, hogy biztosítsa, hogy azok az elvárásoknak megfelelően működnek. Ezek a tesztek annak ellenőrzésére összpontosítanak, hogy egy adott kódegység egy adott bemenethez a megfelelő kimenetet produkálja.

Az egységtesztek általában gyorsak, mivel nem támaszkodnak külső rendszerekre, például adatbázisokra, API-kra vagy fájltárolókra.

Az egységtesztek legfontosabb előnye, hogy képesek a problémák gyors feltárására. Ha egy teszt sikertelen, a probléma az adott funkcióra vagy módszerre korlátozódik, így könnyebben azonosítható és javítható. Az egységtesztek a fejlesztési folyamat korai szakaszában is hasznosak a hibák felderítésében, különösen a kód frissítésekor. Az egységtesztek azonban nem tudják felmérni a rendszer viselkedését, ha az összes komponens integrálva van.

Itt jön a képbe az integrációs tesztelés.

Mi az integrációs tesztelés?

Az integrációs tesztelés tágabb megközelítést alkalmaz, és azt ellenőrzi, hogy a rendszer különböző részei hogyan működnek együtt. Ahelyett, hogy az egyes komponensekre összpontosítana, a modulok, szolgáltatások vagy külső rendszerek közötti kölcsönhatásokat ellenőrzi, mint például egy webkiszolgáló csatlakozása egy adatbázishoz vagy egy API kölcsönhatása egy külső szolgáltatással. A cél annak biztosítása, hogy ezek a komponensek, amelyek átmehetnek az egységteszteken, megfelelően működjenek, amikor integrálódnak.

Mivel az integrációs tesztek nagyobb területet fednek le, általában lassabbak és összetettebbek, mint a unit tesztek. Emellett hajlamosabbak a következetlenségekre is, különösen akkor, ha a külső rendszerek, például egy harmadik féltől származó API instabil. Az integrációs tesztek azonban elengedhetetlenek az olyan problémák azonosításához, amelyeket a unit tesztek esetleg nem vesznek észre, mint például a komponensek közötti helytelen adatátvitel vagy az adatbázis-konfiguráció hibái.

A legfontosabb különbségek az egység- és az integrációs tesztelés között

Ahhoz, hogy megértsük, miben különbözik ez a két megközelítés, hasonlítsuk össze őket több kulcsfontosságú területen:

Terjedelem

Az egységtesztelés egyetlen funkcióra vagy módszerre összpontosít elszigetelten, mintha egy kirakós darabot tesztelnénk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy helyesen illeszkedik-e. Az integrációs tesztelés ezzel szemben azt vizsgálja, hogy több darab hogyan működik együtt, biztosítva, hogy az összeillesztett komponensek az elvárásoknak megfelelően működjenek.

Sebesség

A unit tesztek azért gyorsak, mert nem támaszkodnak külső rendszerekre. Százakat futtathatsz le másodpercek alatt, így ideálisak a fejlesztés során végzett gyakori ellenőrzésekhez. Az integrációs tesztek, amelyek gyakran adatbázisokkal vagy API-kkal lépnek kapcsolatba, hosszabb időt vesznek igénybe, néha másodperceket vagy perceket igényelnek tesztenként.

Komplexitás

A unit tesztek írása általában egyszerű, mivel kis, elszigetelt kóddal van dolgunk. Az integrációs tesztek bonyolultabbak, mivel több komponenst és külső függőségeket foglalnak magukban, amelyek nehezen ellenőrizhető változókat vezethetnek be.

Elkülönítés

Mivel a unit tesztek elszigetelik a tesztelt kódot, mockokat vagy stubokat használnak a függőségek szimulálására. Ezáltal a teszt fókuszált és kiszámítható marad. Ezzel szemben az integrációs tesztek a komponensek közötti valódi kapcsolatokkal dolgoznak, és azt tesztelik, hogy azok hogyan lépnek kölcsönhatásba a termelési környezetet jól tükröző körülmények között.

Hibaérzékelés

Ha egy egységteszt sikertelen, a hiba könnyen megállapítható, mivel a hatókör szűk, jellemzően egyetlen funkcióra vagy módszerre korlátozódik. A probléma diagnosztizálása azonban nagyobb kihívást jelenthet, ha egy integrációs teszt sikertelen. A probléma bármelyik kölcsönhatásban lévő komponensből vagy azok összekapcsolásának módjából adódhat.

A hatékony szoftvertesztelés érdekében az egység- és integrációs tesztek kiegyensúlyozása

A legtöbb tesztelési munkafolyamatban az egység- és az integrációs tesztek különböző célokat szolgálnak, de egyik sem működik jól elszigetelten. A megfelelő egyensúly megtalálása azt jelenti, hogy a unit teszteket az alapvető funkciók tesztelésére kell összpontosítani, az integrációs teszteket pedig a komponensek közötti kritikus kölcsönhatásokra kell használni. Így a visszacsatolási ciklusok gyorsak maradnak, miközben a rendszer viselkedését valós körülmények között is validáljuk.

Ha túlságosan az egyik oldalra támaszkodik, az problémákat okoz - a túl sok egységteszt figyelmen kívül hagyhatja a valós hibákat, míg a túl sok integrációs teszt lelassítja a dolgokat és növeli a karbantartást. A kiegyensúlyozott keverék segít a hibák korai észlelésében, és még mindig bízik abban, hogy a teljes rendszer a tervezett módon működik.

Következtetés

A tesztelési stratégiák akkor működnek a legjobban, ha a kontextus, nem pedig az ellenőrző listák alapján alakítják ki őket. Ha tudjuk, hogy mikor támaszkodjunk egységtesztekre, és mikor integrációs tesztekkel validáljuk a rendszer viselkedését, akkor a fejlesztés lassítása nélkül tarthatjuk magas szinten a minőséget.

A HeadSpin egy tesztelési platform, amelyet fejlesztők és QA csapatok számára terveztek, hogy valós eszközzel végezzenek tesztelést mobil, webes és OTT alkalmazásokon. A több mint 50 globális helyszínen található eszközök széles skálájához való hozzáféréssel lehetővé teszi a valós körülmények közötti tesztelést, hogy biztosítsa az alkalmazások optimális teljesítményét a különböző környezetekben és felhasználói forgatókönyvekben.